Tudtam a célomat: újra jó kapcsolatot szerettem volna a fiammal. Azt, hogy újra felnézzen rám. Azt kívántam, bárcsak olyan kapcsolatunk lenne, mint régen. Szerettem volna, hogy olyan kapcsolatunk legyen, hogy bármit elmondhasson nekem, mintha csak a legjobb barátja lennék.
Ugyanakkor féltem is, mi van, ha valamit nem jól csinálok? Mi lesz, ha elrontom? Ez csak később fog kiderülni, mikor gyermekeim már felnőttek lesznek.
Nem mutatta meg senki, hogy milyen eszközökkel tudok jobban hatni rájuk, milyen új digitális eszközökkel kell versenybe szállnom, vagy mit kell tennem, hogy a barátaik mellett rám is figyeljenek. Úgy éreztem, hogy kicsit elvesztem a nevelés útvesztőjében, de mindenképpen megoldást akartam találni.
A gyermeknevelés egyszeri és megismételhetetlen.
Ezért érdemes jól csinálni!
Anikóval eldöntöttük, hogy tudatos szülőkké válunk. A következő hetekben, hónapokban és években több ezer óra szenvedés, próbálkozás és tanulás elé néztünk.
Rengeteg trükköt, praktikát kipróbáltam. Számtalan könyvet elolvastam. Sok szülőtársamat, barátaimat megkérdeztem, hogy náluk mi működött.
A gyermeknevelésben számos eszközt, stílust és módszert kipróbáltam, míg kialakítottam a saját módszeremet. Amik beváltak, azokat megtartottam, amik nem azokból levontam a tanulságot és mentünk tovább. Nagyon sok játékos helyzetet alakítottam ki, és megfigyeltem gyermekeimet, hogyan reagálnak mindenre.
Hihetetlen, de már egy hónap alatt éreztem a változást a gyermekeimmel való kapcsolatomban.